POGÁNY TEREMTÉSTÖRTÉNET
A közelgő, influenzás napokban, mézzel ízesített hársfateát szürcsölve, gondolkodjunk el világunkról. Arról is, amit a Teremtő teremtett. Arról is, amit mi építünk a valóság tégláiból.A gyógynövényekkel való gyógyítás valószínűleg egyidejű az emberiséggel. Már az ősember szokásaiban, később mind a pogány hitvilágban, mind a legrégibb vallásokban találkozhatunk a növényekkel való gyógyítással.
Ha a gyógyítás történetének csak a Krisztus születése utáni 2000 évét vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy ezen időszak több mint 90%-ában nem volt más gyógyszere az emberiségnek, mint a gyógynövény, illetve ennek szárított része, a drog(1).
De vajon a Teremtő célja az volt ezekkel a növényekkel, hogy gyógyítsunk velük?
Vigyázó szemeteket az első megjelenő tünetekre vessétek?
Jellemző az emberi természetre, hogy a betegségekre figyelünk, s meggyógyulni igyekszünk. Nyilván az emberek az évezredek során is főleg azokat a sikeres tapasztalatokat figyelték meg és hagyományozták tovább, akár népszokásokban, akár vallási előírásokban, akár füveskönyvekben, amelyek az ember vagy akár háziállatai egészségét visszaadták.Mindezek alapján mondhatjuk, hogy a gyógynövényekkel való gyógyítás, a fitoterápia a legősibb, kísérleti tapasztalatokon nyugvó gyógymód.
A tudás fája
A Teremtés harmadik napján a növények, ötödik-hatodik napján az állatok megteremtése szerepelt a programban.
Ezekből aztán be is lett rendezve egy jó kis összkomfortos Édenkert: „Hajtson a föld füvet, amely zöldül és magot hoz, és gyümölcstermő fát, amely a földön faja szerint meghozza a gyümölcsét, a belsejében maggal.” Az állatokat meg azzal biztatta, hogy „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a tenger vizeit, és sokasodjék a szárnyas a földön!”
A hatodik nap végén – még vita folyik róla, hogy ez egy elhamarkodott lépés volt-e vagy sem – sorra került az ember, a férfi és a nő megteremtése. Majd azzal biztatta őket: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!”
A Teremtő nem magyarázta túl a dolgot, csak taxatíven felsorolja, hogy mit bocsát az ember rendelkezésére a teremtett világból. De az sokatmondó lehet az embernek, hogy egy szó sincs a kórokozókról, s itt még a gyógyszerekről sem. Igyekezett bölcsességre tanítani az embert és kinyitni az ember szemét azzal, hogy kihangsúlyozta, hogy számtalan ételfinomság a rendelkezésre áll az összkomfortos Édenkertben.
Mai ésszel ezt én úgy fogom föl, hogy a teremtésbe az egészségmegőrzés volt beleprogramozva.
„Olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok a jót és a rosszat!”
Persze az ember már az Édenkertben is leegyszerűsítette dolgot, és abban bízott, hogy a tudás fája tiltott gyümölcsének elfogyasztása majd minden tudással felruházza. És persze – ahogy azt mi már tudjuk - őseink erre ráfáztak. Ahogy az ember minden alkalommal ráfázott arra, amikor a könnyebb utat igyekezett választani. Hiszen a jó és a rossz tudásához törvényszerű, hogy a jó mellett a rosszat is meg kell tapasztalni!Hát ez ráfázás! Vagy nem?
A betegség a teremtésben egy opció lehetett: ha meg akarod tudni, hogy mi a rossz, arra nagyon jó lehetőséget ad a betegség. Nem kellett volna ezt az opciót választani. Mert az, hogy van betegség, és azt meg kell gyógyítani, az már látszólag se a könnyebb út!
A zsoltáros még hangsúlyozza, hogy a növényekben kellene keresni a megoldást:
De később már a gyógyszerek is szóba kerülnek, igaz, hogy még csak természetes alapanyagból, de innét már csak egy ugrás a szintetikus.
Nem ez volt a Teremtő szándéka!
Hogy honnét tudom, hogy a Teremtő nem a gyógyításban gondolkodott? Hát onnét, hogy a Biblia szerint a teremtés hatodik napjának terv szerinti programja szerint az éppen hogy csak összegyúrt embernek az egészségmegőrzéshez mindent odaadott: „Íme, nektek adtam minden füvet, amely magot hoz a földön, s minden fát, amelynek a gyümölcsében benne van a magva, hogy legyen ennivalótok…”A Teremtő csak azt nem tette hozzá, hogy „Fűben, fában az orvosság!”. Persze, hogy nem, mert – szerintem – ez már az ember beszűkült agyának szüleménye.
Hogy ez a mondás nem lenne igaz? Dehogynem! Igaznak igaz, de nem ez a megoldás.
Bízzuk magunkat érzékszerveinkre!
Akkor hol keressük, hogyan keressük a megoldást?A teremtésben az emberek és az állatok érzékszerveket is kaptak. Látást, hallást, szaglást, tapintást, ízlelést. Kinek egyikből-másikból többet, kinek kevesebbet. Az egyes érzékszervek különböző ingereket érzékelnek, amelyek különböző mértékben fontosak az adott élőlény életében.
És nem is kell hatodik érzékszervvel is rendelkeznünk, kiválasztottnak, intuícióval megáldottnak is lennünk, hogy észrevegyük: van, amit az érzékszerveink közvetítésével kedvelünk, van, ami vonz bennünket, és van, amit nem kedvelünk, van, ami nem vonz. Van, ami nyugalommal tölt el, van, ami nyugtalansággal vagy akár félelemmel. Ez egy széles skála, mert tudunk valamit nagyon kedvelni, mást meg nagyon nem.
Nem kell az élettan tudósának lennünk, hogy a témánk szempontjából legfontosabb ízlelésnél kicsit elidőzzünk és az ízérzetet is valamilyen módon befolyásoló szaglásra pedig látással rápillantsunk.
Az illatok megnyugtathatnak, élénkíthetnek, de altathatnak és ingerültté is tehetnek. Egyes állatoknál az illatok a párkeresés legfontosabb segítői, a méhek nemcsak a virágokat találják meg illatuk alapján, de egymást is illatok alapján ismerik fel. És egy étel illata – persze a látványa is! – jelentősen befolyásolja annak még az ízével kapcsolatos képzetünket is.
Az ízlelés 4 alap ízt érzékel. Ezek: sós, édes, savanyú, keserű. A savanyú ízzel összekapcsolódott képzetünk, hogy éretlen, a keserűvel, hogy méreg. Romlott élelmiszerre a savanyú és keserű ízek egyaránt utalhatnak. Ezért a savanyú és keserű ízek mérsékelten vonzanak bennünket, míg az édes, a sós és az ötödik ízként emlegetett fűszeres, „zamatos” ízek különböző tápanyagokat jeleznek, mindenképpen fölkeltve érdeklődésünket.
Honnan tudhatjuk, hogy a Teremtő így gondolta? Közeledünk a kulcshoz!
Bármivel foglalkozunk, legyen könnyebb, kellemesebb a helyes cselekvés, mint a helytelen! Ekkor számíthatunk nagyobb bizonyossággal a helyes cselekedetre.A Teremtő is erre számíthatott: szívesen fogyasztunk mindent, ami kellemes nekünk, az íze is, az illata is, a látványa is, az állaga is. Fogyasszuk a zöldségeket. Fogyasszuk a gyümölcsöket. Fogyasszuk a fűszereket. Egyértelmű, nem? Az Ájurvéda is hasonlóan gondolkodik.
Igaz, hogy az ember ezeket az ételeket, gyógyító zöldségeknek, gyümölcsöknek, fűszereknek vagy gyógynövényeknek hívja. Hajdanán éngem is elsodort ez a folyam. Pedig ezek nem gyógyító, hanem egészségmegőrző zöldségek, egészségmegőrző gyümölcsök, egészségmegőrző fűszerek! Egészséges embereknek valók! Éppen az egészségük megőrzésére!
Tehát nem azt mondjuk, hogy nem igaz a „Fűben, fában az orvosság!” mondás, hanem azt, hogy helyesen így szól: „Fűben, fában az egészség!”.
A Teremtő elszámolta volna magát?
Mi, emberek, a legtöbben persze nem ezt választjuk: nem a kellemeset, a hasznosat. Egy csomó kellemes, zamatos, hasznos gyümölcs, zöldség, fűszer hiányától aztán megbetegszünk.Hogy nem csak én gondolkodom így, arról olvashat a levelem végén letölthető: MI MIT VÁRUNK A GYÓGYNÖVÉNYEKTŐL? című e-bookban. Kibédi Mátyus István (1725-1802) nagy természettudományos műveltségű, kiváló orvos, ezerféle dologgal foglalkozó, valódi polihisztor, munkája mellett már 1765-ben megírta egy könyvében, hogy hogyan is viszonylunk az egészségmegőrzéshez.
„Mikor jó egészségünk vagyon, úgy élünk, mintha nyavalya sem volna e világon, ha lebetegszünk, sírunk-rívunk, fához-fűhöz ragaszkodunk, hogy meggyógyulhassunk; de ha meggyógyulhatunk, miből jött volt reánk a nyavalya, és hogy lehetne azt másszor elkerülni, arról oly módon senki nem is gondolkodik.”
Majd ugyanabban a könyvben írja Mátyus István:
„…Democritus elmésen neveti az embereket, hogy ők azt (mármint az egészséget) az Istenektől kérik, holott az az ö hatalmokban van, és mértéktelen életekkel ö-magok rontják azt el. Igaz ugyan-is a’ mit a’ Poëta mond:
Vivere naturae si convenienter amarent
Mortales, medica nil opus esset ope,
az az: Ha az Emberek a’ Természettel meg-egyező módra kivánnának élni, Doktorra és orvosságra szükségük nem vólna. Példák a’ természet’ útján járó oktalan állatok, a’ kik ez okból ritkán is betegeskednek.”
A Teremtő mindenre gondol!
Az emberek, nyilván nem a természet útján járnak. Megbetegszenek. A Teremtő erre is gondolt: vannak azok a keserű, émelyítő ízű, sokszor rossz illatú, már majdhogynem mérgező hatású növények, amelyek ilyenkor meggyógyítanak (2).
Azért zavaró az a dolog ott a Paradicsomban, azzal az almával!
Az azért zavar éngem, hogy pont az almához kapcsolódik a rossz tudásának és megtapasztalásának opciója."Ádám, Éva - szentek voltak,
mégis piros almát loptak!"
(Gyerek mondóka)
De hát az alma éppenséggel egészségmegőrző gyümölcs. Nem? Nagyon is! Még egy mondás is szól róla:
"Naponta egy alma, az orvost távol tartja!"
Találkozhatunk e mondás olyan változatával is, hogy az érelmeszesedést vagy a szívbetegséget tartja távol az alma.
Akkor most, hogyan állunk? Akkor miért olyan nagy baj az, hogy Éva ott az Édenkertben levett egy almát?
Ahogy én látom. Kaptunk egy terített asztalt az Édenkertben. Kaptunk hozzá egy játékszabályt. A játékszabály olyan, mint az adó: a játék feltalálójának joga van indoklás nélkül elrendelni! Mi meg az Édenkertben nem tartottuk be a játékszabályt.
Ennek következménye lett: „Fáradsággal szerzed meg … táplálékodat életed minden napján. … Arcod verítékével eszed kenyeredet …” (Ter: 3, 17. Biblia, 1973.)
Még jobb, mintha az lett volna, hogy: Vége a játéknak! (Game over!)
De miért? Nem tudom. Szerintem elrontottuk a Teremtő játékát. Ő bónusznak szánhatta azt az almát.
Hajtsunk a bónuszért!
******************************************************************
A mi bónuszunk pedig ez az eBook
Tudatos jó egészséget kíván:
Dr. Sümegi Mihály